JÖVŐ
Ha meghaltam, hadd mondják... (de ez soká legyen még!),
gőgös volt és fölényes, nagy a heveskedésben,
s a szédítő életben nem lohaszthatva kedvét,
lángként lobogott a szélben...
Érzékien és búsan-járt Amerika-szerte,
a hondurasi fenyves zúgott lélegzetében,
nyughatatlan kedélyét Mexikó földjén nyerte,
a vad szabadságvágyat... S lángként lobogott a szélben.
Irdatlan mélységekből szökött a csillagokba;
rezgett egy ismeretlen fájdalom húrjaképpen;
szakadékok tették bölccsé - és mélyen alázatossá,
mert semmi az, ha egy szál lángocska lobog a szélben.
Tudott a gyászról, olyan mély és halálos sötétről,
amilyet emberi líra nem tárt föl azelőtt,
s nem értették, mi sárt föl tragikus énekében...
Lángként lobogott a szélben s a szél elfújta őt.
Porfirio Barba Jacob
Orbán Ottó fordítása