160

Hogy otthon van-e, ez a nyugtalanság,
- elment-e nélkülem, mással beszélt-e,
szebb függőt, új ruhát öltött-e érte?
mely lesni késztet balsorsom parancsát,

fürkészni vetélytársam róka-arcát,
hogy pénzzel és sóhajjal célba ért-e;
s bízni arany és kéjvágy ellenére
s belehalni, ha máshoz megy a nagysád;

sandítani urfikra, lovagokra,
elgondolni, hogy gondja másra gondol
s dünnyögni éjjel: „új nap, új esélyek",

ez juttat, Marcin, újból horogra.
Sohase bánd, ha hölgyedben csalódul,
nemcsak leforráz, hűti szenvedélyed!