Garcilaso, ki bölcs eszmét követtél
s a jónak oly kitartó híve voltál,
hogy nem csak nemes nyomában futottál,
de biztos és derék előnyt szereztél,

e kurta létből mikor elsiettél,
mondd, társadul miért nem szólítottál?
Mikor ama magasba feljutottál,
ez aljas veremben miért feledtél?

Hiszen tudom én jól, ha megtehetnéd,
megszegnéd azt, ami meg vagyon írva,
elhívatnál, ha hatalmadban állna,

s búcsúzóul, öcsém, örvendve-sírva
lázas kezem fagyos kezedbe vennéd -
vagy legalább szellemed visszajárna.